Mi történik most a tőzsdéken?
Meglehetősen csúnya hetet zártak a tőzsdék február végével, és a mostani hét is csak szerdáig nézett ki jól, a hét második felére megint látványosan lefordultak a főbb tőzsdeindexek. Akár Európára, akár az USA piacaira nézünk, 10–15 százalékos mínuszokat lehet látni már az év eleje óta, ez pedig ugyan még nem hivatalosan medvepiac (-20%), de az ingerküszöböt jócskán megütötte.
A koronavírussal kapcsolatos témákat, kutatásokat, vélt hatásokat most nem fogom részletezni. Egyrészt azért, mert javarészt mindenki csak találgat, másrészt pedig azért, mert a tőzsdék és a gazdaság számára a tömegek reakciója az igazán fontos kérdés, ez pedig a kiszámíthatatlan műfajok közé tartozik.
A vásárlásaikat és utazásaikat elhalasztó lakossági magatartás mindenesetre komoly visszaesést tud okozni a gazdaság számára. Közben a kereslet mellett a kínálati oldal, a termelési láncok is érintve lehetnek, és nem biztos, hogy elsőre könnyen számszerűsíthető módon (tehát alulbecsülve a negatív hatásokat).
Ezek függvényében nem annyira meglepő, hogy a kötvényhozamok meredek esésnek indultak. Az amerikai 10 éves kötvényhozam például 2 százalék közelében állt az év elején, most viszont már 0,65 százalékos hozamért cserébe is hajlandó valaki kölcsönadni az amerikai államnak, 10 évre. A gazdasági növekedési kilátások tehát jelentősen romlanak.
Erre a gazdasági döntéshozók (nem meglepő módon) kamatvágásokkal próbálnak reagálni, a Fed rendkívüli kamatvágást is bejelentett már, ami viszonylag ritka esemény, jelzésértékű hogy ilyen utoljára 2008-ban történt. Persze fotelből okoskodni könnyű (armchair Fed Chairman), de finoman szólva is kérdéses, hogy ez mennyiben változtatja majd meg a kilátásokat. Bár az esetleges kínálati problémákra adhat választ, de a keresleti oldalon már tényleg bonyolultabb a helyzet.
Az elmúlt 10–12 évhez hasonlóan tehát újra a monetáris politikai csodafegyvert (kamatvágás+pénznyomtatás) alkalmazzák. Látni kell viszont, hogy végül ismét eljutottunk oda, hogy valamilyen okból kifolyólag komoly kihívásokkal szembesül a világgazdaság, dacára az eddigi jónak vélt monetáris politikai válaszoknak.
Emiatt szerintem a mostani időszak végérvényesen rávilágíthat arra, hogy bár az előző időszak monetáris politikai stimulusainak kétségkívül sok haszna volt, mindenhatóságában aligha lehet hinni. Ha egy alkalmazkodó monetáris politika mellett is létrejönnek hasonló események/időszakok, akkor lassan visszatérhetünk a fiskális stimulus erőteljesebb/gyakoribb alkalmazásához is. Európa számára ez már régóta esedékes lenne.
Szerintem az tehát a legfontosabb kérdés, hogy a mostani események hatására mennyiben változik majd az eszköztár a következő években, évtizedben, mennyire marad jellemző az előző évtizedet meghatározó a kamatvágások és QE-k világa. A fiskális stimulus erőteljesebb alkalmazása ugyanis az inflációs nyomást is növelheti a korábbiakhoz képest, miközben a monetáris politika relatíve hátrébbszorulása az eszközáraknak nem lenne kellemes. A piaci mozgásokban akár már egy ilyen gondolkodás is benne lehet.
Nem annyira meglepetés így, hogy az arany árfolyama is egyre jobban teljesít. Ennek persze oka a koronavírus miatti félelem és a menedékszerep felértékelődése, ugyanakkor egy fentihez hasonló újabb korszakban más fundamentális szempontok is segíthetnek. Az aranyra egyébként már jó ideje optimisták vagyunk, év eleji kitekintő anyagukban is részletesen foglalkoztunk az arannyal, és egyelőre nagyon erősen teljesít a többi eszközosztállyal szemben.
A mostani tőzsdei periódus amellett hogy csúnyán fest, azért tanít is. Egyrészt a kockázatra, arra, hogy mennyire fontos a helyes kockázattűrési szint, és hogy általában az esés során derül ki, hogy mennyire volt ez jól beállítva. Másrészt pedig a diverzifikáció fontosságára, ami látszólag sosem megy majd ki a divatból. Az arany egyébként téma lesz a jövő heti Portfolio által szervezett IWS 2020 konferencián is.
