Fontos változás?

Aki kicsit is követi a gazdasági-tőzsdei eseményeket, az már egy ideje rendszeresen olvashatja az inflációról szóló különféle okfejtéseket, illetve egészen pontosan annak emelkedéséről, várható csúcsáról, annak pontos idejéről, és az egész lefutás hosszúságáról szóló (mondjuk ki őszintén) találgatásokat. Ami ezekhez képest plusz, az elmúlt hetek tényleges inflációs adatsora (különböző országokból), ami a várakozásokhoz képest is pozitív meglepetést okozott.

Az infláció tehát itt van, legalábbis egyelőre biztosan, ebben segíti most a bázishatás is. Ebben véleményem szerint nincs is semmi meglepetés, a vírus (remélt) lecsengésével párhuzamosan a kínálati oldal idővel helyreállhat (de egyelőre még sok helyen szűkös), a keresleti oldal viszont már most is egy jókora optimizmussal (és persze megtakarításokkal) szemlélheti a jelenlegi helyzetet, ami a fogyasztás, tehát az árak szempontjából logikus folyamatokat eredményez.

A 2010-es években itthon is az volt tapasztalható, ami már évtizedek óta a fejlett piacokon, nevezetesen a befektetők érdemi inflációt nem igazán látnak, ebbe trendbe érkeznek meg tehát a mostani folyamatok. Ehhez képest kérdés az, hogy a mostani rövid távúnak tűnő hatásokon túl elindul-e érdemi hosszú távú változás is az inflációt illetően, lesz-e ennek a várakozásokra gyakorolt hatása, ami részben máris önbeteljesítő jóslat is lenne.

Erre a kérdésre könnyen lehet, hogy az egyel korábbi gondolat ad majd választ, sokan elszoktak az inflációtól, a pozitív meglepetés így tartósabban is fennmaradhat. Ha ez valóban bekövetkezik, akkor a befektetők számára újra fontos szempont lesz a döntéseik során az inflációval szembeni védekezés, és általánosan is megnőhet a befektetések iránt az érdeklődés. Mivel a részvénypiacok pedig többé kevésbé erősek voltak az elmúlt negyedévekben, így a magas arányú pozitív élmények miatt a lakosság érdeklődése is fokozódhat.

A pandémia tehát egyre inkább úgy fest, hogy rövid távon ugyan megakasztotta a gazdasági normalizációt, illetve egyes esetekben a túlfűtött állapotokat, de közép és főleg hosszú távon az infláció visszatérésével járhat. Ez egyébként nem lenne akkora probléma sok eladósodott állam számára sem, ugyanakkor az komoly kérdés, hogy a befektetők milyen mértékű negatív reálhozamok mellett hajlandóak finanszírozni őket. A kötvénypiaci kilátások így befektetői szempontból nem tűnnek erősnek, bár közben a részvénypiac az újraelosztási kérdések kapcsán szintén szembe nézhet hosszú távú kockázatokkal.

A reáleszközök ugyanakkor még mindig a leginkább fedezéknek számítanak ilyen környezetben, pusztán értékeltségi mutatószámok alapján farkast kiáltani így pont annyira tűnik indokoltnak, mint az elmúlt néhány évben. Szintén túlzónak tűnnek azok a riogatások, melyek a 2000-eshez hasonló újabb elvesztegetett évtizedről beszélnek. Noha reálértelemben ennek lehet érdemi valószínűsége, a kötvénypiachoz képest még mindig teljesen más jövőkép látható.